Az EU csatlakozás óta hazánk egyik legfontosabb célja az, hogy felzárkózzunk a fejlett Nyugathoz. Jelen írás azt vizsgálja, mikor sikerült ez a cél és mikor szakadtunk le még jobban.
Sebestyén Géza írása a Makronómon.
Egy ország lemaradottságának legfontosabb és legjellemzőbb oka a nem megfelelő gazdasági fejlettség: amennyiben a termelés szintje alacsony, úgy lehetetlen megfelelő fizetést adni a társadalom többségének.
A gazdasági fejlettség hiánya miatt nem csupán a piaci jellegű bevételek lesznek alacsonyak, hiszen egy gyenge gazdaság korlátozza az állam szociális szerepvállalásának lehetőségeit is – ez azt jelenti, hogy gyenge gazdasági teljesítmény esetén nem csak a piaci szektor szereplői azok, akik nem tudnak majd javítani a helyzetükön, de nem lesz elég állami forrás arra sem, hogy az álláskeresési járadékot és az állami alkalmazottak bérét fenntartható módon – azaz nem az eladósodottság növelésének árán fedezzék.
Hazánk esetében egy másik fontos történelmi oka is volt a Nyugathoz képest alacsonyabb életszínvonalnak, mely nem független a korábban említett okoktól: európai mércével mérve Magyarországon drámaian alacsony volt a foglalkoztatás. Minél kevesebb állampolgár rendelkezik állással, annál kevesebb lesz a gazdasági teljesítmény is. Emellett egy relatív szűk foglalkoztatotti kör befizetéseiből kellene a túl széles inaktív réteg megfelelő életkörülményeit is biztosítani, ez pedig szinte lehetetlen küldetés.
Elsőként vizsgáljuk meg a konvergencia legfontosabb mutatóját, az inflációval korrigált reál GDP-növekedési ütemet. Az 1. ábra ezt mutatja, negyedéves bontásban. A számértékek az OECD adattárházából származnak.
Ahogyan az 1. ábra jól mutatja,
Ez azt jelenti, hogy hazánk nemcsak nem konvergált a fejlett nyugati országokhoz, de fokozatosan – és szinte folyamatosan – lemaradt hozzájuk képest. A 2. ábra azt tárja elénk, hogy mekkora volt hazánk kumulált növekedési többlete, illetve hiánya a vizsgált időszakban.
A 2. ábra egyértelműen megmutatja, hogy a 2005-ös magyar konvergencia 2006-ra teljesen leállt, majd leszakadásra váltott.
A legrosszabb negyedévünk azonban 2007 első három hónapja volt, amikor nagyjából 90 nap alatt 2 százalékponttal volt magasabb az unió növekedése. A baloldali kormányzati ciklus végére hazánk gazdasági fejlettségének lemaradása 3,6 százalékponttal volt több, mint a vizsgált időszak elején.
Nézzük most meg, hogyan alakultak ugyanezen mutatók a 2010-es kormányváltás után. A 3. ábra hazánk és az unió negyedéves GDP-növekedését mutatja a vizsgált időszak tekintetében.
Ahogyan az 3. ábra jól mutatja, növekedés tekintetében
Ez azt jelenti, hogy hazánk a 2010-es kormányváltás óta szinte folyamatosan csökkentette a hátrányát a fejlett nyugati országokhoz képest. A 4. ábra azt tárja elénk, mekkora volt hazánk kumulált növekedési többlete, illetve hiánya a vizsgált időszakban.
A 4. ábrán jól látható, hogy
ám jelentős előrelépést ekkor még nem tudtunk tenni. 2012 végétől kezdve azonban a magyar gazdaság motorja magasabb fokozatra kapcsolt, és lényegében folyamatosan gyorsabb fordulatszámon pörgött, mint a fejlett nyugati országoké. A legnagyobb lépést 2020 első negyedévében tettük meg, amikor
A teljes vizsgált időszakban közel 17 százalékpontottal volt magasabb Magyarország fejlődésének sebessége az EU átlagánál, azaz ennyivel lett közelebb hazánk a fejlett nyugati országokhoz.
Fordítsuk most a figyelmünket a növekedés egyik kulcsmutatója, a foglalkoztatás alakulása felé. Az 5. ábra ezt mutatja, negyedéves bontásban. A számértékek itt is az OECD-től származnak.
Az 5. ábra megmutatja, hogy
Ez egyébként egyenes következménye volt a nem motiváló, túlságosan magas jövedelemadó-kulcsoknak, valamint a vállalatokat terhelő, nem versenyképes adórendszernek. Látható, hogy hazánk még a kifejezetten kedvező 2008 előtti nemzetközi trendekből sem tudott profitálni, míg az unió foglalkoztatási rátája 3 százalékpontot emelkedett, addig a hazai még csökkent is.
Nézzük most meg, hogyan alakultak ugyanezen mutatók a 2010-es kormányváltás után. A 6. ábra hazánk és az unió negyedéves foglalkoztatási rátáját mutatja a vizsgált időszak tekintetében.
A 2010-es kormányváltás tökéletes ellentéte a 2010 előtti foglalkoztatási helyzetnek. Míg a baloldali kormányzatok alatt hazánk folyamatosan extrém alacsony foglalkoztatási rátával rendelkezett, és még a 2008 előtti pozitív világgazdasági trendből sem tudott profitálni, addig 2010 után a magyar mutató sokkal dinamikusabban, meredekebben emelkedett, mint az uniós, és
A két fenti dimenziót együtt vizsgálja a 7. ábra. Az X tengelyen hazánk kumulált növekedési többletének alakulását követhetjük végig az unióhoz képest. A grafikon akkor mozdul el jobbra, ha a hazánknak növekedése magasabb volt az EU-s értéknél, és akkor indul balra, ha az unió volt jobb nálunk. Az Y tengely pedig hazánk foglalkoztatási többletét mutatja. Ha a magyar munkaerőpiac jobban alakul, mint az EU-s, akkor a görbe felfelé mozdul el, ellenkező esetben lefelé görbül.
Ez az ábra kiválóan foglalja össze, mi történt a vizsgált időszak alatt. Egyben azt is láthatjuk rajta, hogy óriási különbség volt a balliberális és a jobboldali gazdaságpolitika eredményei között.
miközben kicsit még lefelé is tartott, addig 2010 után,
Borítókép: MTI/Ujvári Sándor
Harcosok Klubja, VOKS 2025, átláthatósági törvény– ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Csintalan Sándor publicista, aki önmagát háborúpárti ukrán propagandistaként aposztrofálja, és Szalai Szilárd, a Századvég elemzője.
„Az Európai Bizottság egészen egyszerűen nem alkalmas a feladatának az ellátására” – jelentette ki Szijjártó Péter.
„A kutatás azt sugallja, hogy a Tisza Párt nem tanult mások hibáiból” – fogalmazott Sebestyén Géza.
Mindennel foglalkoztak, csak a lényeggel nem – mutatott rá a Faktum tényellenőrző portál.
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádió reggeli műsorában mindenkit arra buzdított, hogy mondja el véleményét Ukrajna uniós tagságáról a Voks 2025 szavazáson.
„Hatalmas lehetőséghez jutott hazánk” – mutatott rá a közgazdász.
Magyar Péter tovább viszi az örökséget, ő ugyanúgy Brüsszel embere, mint a többi baloldali, liberális politikus.
